Classic Travertin

A travertin azért lyukacsos, mert a kőzet meleg, ásványi anyagokban gazdag vízből rakódik le, és a kiválás közben apró gázbuborékok és növényi maradványok rekednek benne. Ezek később eltűnnek, a helyükön pedig természetes üregek maradnak. (Ha nem hiszel nekem, olvasd el ezt.) :)Ez a lyukacsosság a travertin egyik legszebb és legjellemzőbb tulajdonsága. Ha a kőzet ezen organikus tulajdonsága zavar, akkor az egyik megoldás a tömítés.
A lyukacsosság tömítése végezhető gyárilag, drágább epoxigyanta, vagy olcsóbb cement alapú tömítőanyaggal, de ugyanezt a munkafolyamatot el tudja végezni egy megfelelő jártasságú kőburkoló szakember is. Gyárilag tömített burkolólapok többnyire a matt- vagy fényes-csiszolt felületű burkoló lapoknál fordulnak elő. A kefélt, antikolt (koptatott) vagy a nyers (fűrész-vágott vagy drót-vágott) felületű burkolólapok tömítését a burkoló szakember tudja elvégezni.

Amint már tudod, a travertin organikusan képződő, üledékes, édesvizi mészkő és az üledékes szerkezetéből adódóan rétegekben növekedik, vastagodik, amely rétegek közé beszorulnak a képződés közben létrejövő buborékok, szerves anyagok, növényi maradványok, amelyek színesebbek, mint a követ felépítő kalcit.
Amikor az évezredek alatt felgyűlő vastag travertin rétegből kifejtett tömböt vertikálisan, az ülepedett rétegekre merőlegesen „szeletelik fel”, a vágásminta erezetes lesz. Ezt hívjuk Vein Cut, vagy erezetre vágott anyagnak.
Ha az ugyanígy kitermelt kőtömböt horizontálisan, Cross Cut, keresztben vágják lapokra, akkor a vágásminta véletlenszerű felhős mintát ad, ami abból ered, hogy az ülepedés közben a sötétebb szerves és világosabb kalcitos rétegek váltakozása nem egyenletes, hanem alacsonyabb és magasabb, és emiatt keresztvágás vonalában egy domborzati térképszelvényre hasonlít.
Természetesen bármelyik vágást használhatod padlóra és falra is, de klasszikus módon a Vein Cut falra, a Cross Cut pedig padlóra ajánlott.

Mivel az elnevezésekben nemzetközi léptékben is káosz van, ezért kezdjük a legalapvetőbbel:
A FRANCIA Minta egy jellegzetes, több méretből álló, kötött minta, amit a Versailles környéki francia kastélyok és paloták padlóin használtak először nagy mennyiségben. Ha valahol Versailles Patternt látsz, az ugyanez. Csomagonként 1-1 db téglalap és 2-2 db négyzet alakú lapból áll, a lapok méretei pedig 61×40,6 / 40,6×40,6 / 40,6×20,3 / 20,3×20,3 cm méretűek.
A MINI Minta csak annyiban különbözik, hogy a lapok méretei „negyedesek” a Francia Mintához képest, azaz 30×20 / 20×20 / 20×10 / 10×10 cm méretűek.
Ezeknél a mintáknál fontos, hogy bármely lap bármely sarka csak 1 db másik lap sarkával és 1 db másik lap oldalával érintkezve, kizárólag T-alakú fugacsatlakozást eredményezhet, és kizárólag ebben a kötött rendben lehet csak lerakni, ahogy a mintanévre kattintva letölthető PDF-ből is láthatod.
A RÓMAI Minta egy kakukktojás, ugyanis elemeiben nem különbözik a klasszikus FRANCIA Mintától. A különbség, hogy a mintázata kevésbé kötött, véletlenszerű, akár kereszt alakú fugacsatlakozás is lehet benne. Tehát nagyjából mindegy, hogy RÓMAIT, vagy FRANCIÁT kérsz, ugyanazt fogod kapni és a MINI-t is lerakhatod RÓMAI lazasággal. 😉

Igen is, meg nem is. A gyártások kalibráltsága leggyakrabban hüvelykben (collban, inch-ben) van megadva, azaz egy 61×40,6 cm méretű lap valójában 24″x16″. Ha fontos számodra, hogy ne collos, hanem metrikus kalibrálással készült anyagod legyen, és nem 24×12 collos (61×30,5cm) hanem 60×30 centis burkolólapjaid legyenek, azt egyeztetni kell.
Ha egy felületet úgy burkoltatsz, hogy nem folytatsz egy már meglévő méretezést, nem kell semmit illeszteni sehová, akkor ez neked nem lesz fontos, ha viszont már egy meglévő felületet folytatnál, akkor ez lényeges kérdés lehet.

A felületek feldolgozottsága két dolgot is döntően befolyásol. Az egyik a kő karaktere, ugyanis minél simábbra van csiszolva egy felület, annál szaturáltabb és annál kontrasztosabb módon fog látszani a kő színe és mintázata. Ugyanezen tulajdonságra építve, minél nyersebb egy anyag feldolgozottsága, annál homogénebbnek és világosabbnak tűnik. A felületek feldolgozottságából adódó másik fontos tulajdonság az elsősorban padlóburkolatok esetén lényeges csúszásmentesség változása.

Ez egy nagyon fontos kérdés. A természetes köveknél nem kifejezetten „színt vásárolsz”, hanem egy adott színvilágot, egy bizonyos határértékek között változó színspektrum és textúra együttes megjelenését. A travertinnek a fejtése tájegységére jellemző színvilága van és ez – ahogyan az anyag lyukacsossága is – nagy szélső értékek között változhat. A szín- és lyukacsosság változékonyságának mértékét válogatással lehet „korlátozni” és ennek megfelelően Kommersz, Standard és Prémium válogatásokat különböztethetünk meg. A kommersz anyagok esetében nincs válogatás, ezért ebbe az osztályba belekerülnek a szerves anyagok jelenléte miatt színesebb és porózusabb lapok is. A standard osztályból a nagyon színes és nagyon lyukacsos (vagy nagy tömítettségű) lapok kikerülnek, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen homogén anyagot kapsz. A prémium válogatás még szigorúbban szűri a színeltéréses és nagyobb porozitású anyagokat, de teljes homogenitás – az anyag természetéből adódóan – még a prémium termékek esetén sem garantálható, de a technikailag legszűkebb ingadozást fogja adni. – Természetes anyagok esetén magától értetődőként kell elfogadni, hogy két különböző lap esetén soha nem fog előfordulni azonos minta, vagy szigorúan vett szín.